7 perc 
A dolgok természetes rendje
A dinamikus népességnövekedés és az éghajlatváltozás módosítja gondolkodásunkat a városokról, azok funkcióiról, valamint magáról a növénytermesztésről, és az ennek során felhasznált anyagokról. Az élelmiszerekkel kapcsolatos nézeteinket nagymértékben befolyásolják társadalmi trendek, pl., az erősödő elfordulás az egészségtelennek tartott ételekről, italoktól. Manapság már széleskörű információval rendelkezünk az élelmiszertermelésről és -szállításról, és egy-egy termék iránti bizalomunk csökken, ha az interneten azt olvassuk róla, hogy rovarirtó szerrel kezelték. Egyes vélemények szerint a messziről érkezett élelmiszerekenk túl nagy az ökológiai lábnyoma – gondoljunk csak a szállító járművek károsanyag kibocsátására – emiatt egy környezettudatos vásárló elutasíthatja ezeket. Az igények ugyanakkor növekednek: örülünk, ha szőlőt vagy dinnyét szinte egész évben vásárolhatunk, és nemcsak nyár vége felé.
Városlakók a földeken
A városlakók maguk is bekapcsolódhatnak a növénytermesztésbe. A fenntarthatóságot szem előtt tartva az egyre népesebb városoknak legalább részben önellátóvá kellene válniuk az élelmiszer-előállítás és a beszerzés szempontjából. Szerencsés lenne, ha gyakrabban létesülnének – akár önkormányzati kezdeményezéssel – a városokon belül gazdaságok, farmok, ahol növénytermesztéssel és állattenyésztéssel is foglalkoznának. Így egész évben kéznél és helyben lehetnének az egészséges táplálékforrások. Ezek a gazdaságok egyszerre két fontos emberi igényt elégítenek ki: egyidejűleg teremtődik meg a közösséghez való tartozás érzése és a természettel való kapcsolat. A gazdaságok nagyrésze a már meglévő épületekben és a nyilvános terekben is megvalósítható. Ez is egyfajta újrafelhasználása lehet a használaton kívüli, régi gyár- vagy raktárépületeknek.
Több, mint kiskert
Egy városnyi ember egészséges és friss zöldségek iránti igényének kielégítésére az otthoni kiskertek nem bizonyulnak elégségesnek – főleg azért, mert a városlakóknak is csak egy része rendelkezik ilyenekkel. Manapság inkább globális megoldásokat keresünk az egész társadalom ellátására. A városi gazdaságok nemcsak az agglomeráció imázsát tehetik barátságosabbá, hanem kiváló módszert adnak a lakosság élelmiszerellátására is. A helyben, sok esetben közösen termesztett zöldségek és gyümölcsök értékes vitamin- és antioxidáns forrást jelentenek. A városi farmokon termesztett növények illeszkednek a modern, intelligens városok elképzeléséhez, ahol a lakosság igényei állnak prioritásként, és ahol a lakók maguk is aktívan részt vesznek az agglomerációs problémák megoldásában.
Városi farmok – miben különböznek a szokásos gazdaságoktól?
A városi farmokon termelt növények gyümölcsei könnyebben elérhetők, hiszen helyben vannak, emiatt olcsóbbak lehetnek. A városi farmok főleg elhagyatott, használatlan helyeket használnak, így csökkenthet a városon belüli kihasználatlan területek részaránya. A növények termesztése – ha zárt helyen történik – az alkalmazott technológiáknak köszönhetően nem feltétlenül függ az időjárástól és más külső tényezőktől, és lehetővé teszi a vegetáció folyamatosságát egész évben. A hagyományos módon termelt növényeket egyre intenzívebb éghajlatváltozás, például aszály, hirtelen esőzések vagy áradások is egyre inkább fenyegetik.
Hidroponika – a jövő növényápolása
Hogyan lehet hatékonnyá tenni a városi művelést a legszokatlanabb helyeken? A válasz: műveljünk hagyományos talaj nélkül! A hidroponika, vagy a növények tápfolyadékon keresztül történő termesztése lehet a jövő jellemző mezőgazdasági módszere. Ez esetben a növény nem a talajban (azaz nem termőföldben) növekszik, hanem tápoldatban vagy tápoldattal rendszeresen átjárt anyagban, mint például perlit, kavics vagy kőzetgyapot . A módszer előnye, hogy könnyebben elkerülhető a talajban előforduló kórokozók és szennyeződések miatti veszteség. Nehéz elképzelni, de ezeknek az innovatív módszereknek köszönhetően a paradicsombokrok vagy a saláta akár a szoba falaiból is kinöhetnek.
Bár a városi gazdaságok manapság kezdenek kialakulni és kétség kívül jó lehetőség a városlakók biztonságos és folyamatos élelmiszerellátására, még mindig sok kihívás áll előttük. Kérdés, hogy ez a forradalmian újfajta gondolkodás elterjedhet-e, képesek lehetünk mi emberek valamelyest szakítani az évezredes földművelési módokkal, ha arról van szó, hogy a helyben termelt és fogyasztott termék a fenntartható?
