3 perc 
Autó, repülőgép, okostelefon, üveg, aszfalt, beton – csak néhány azok közül a tárgyak közül, amelyek homok felhasználásával készültek. Egy 2014-es ENSZ-jelentés alapján az emberiség évente 50 milliárd tonna homokot használ fel.
Ez a homokmennyiség elképesztően sok. Ennek nagy része a beton előállításához kell, amiből évente annyit állít elő az emberiség, hogy abból az egyenlítő köré fel lehetne húzni egy 27×27 méteres betontömböt.
Az ember azt gondolná, hogy sivatagból rengeteg van, szóval a homok soha nem fogyhat el. A probléma az, hogy a sivatagi homok nem alkalmas betonkészítésre, annyira apró szemcséjű. Ezért van az, hogy a közel-keleti felhőkarcolók többségéhez Ausztráliából vásárolják az építőipari célokra alkalmas alapanyagot.
A megfelelő minőségű homokot a természetes vizek mozgása alakítja ki, éppen ezért tengerek, tavak és vízfolyások közelében bányásszák. Ez a készlet jóval kisebb, mint a sivatagi, ráadásul a kotrás visszafordíthatatlan károkat okoz az élővilágban.
A másik probléma az, hogy a természeti erők évmilliók alatt csiszolták apró méretűre a kőzeteket, így ha a betonkészítésre alkalmas homokkészlet kimerül, az építőiparnak új alternatíva után kell néznie.
A sivatagi homok felhasználhatóságával, valamint az építőanyagok újrafelhasználásával kísérleteznek jelenleg. Az eredmények ígéretesek, de egyelőre nem született áttörés. Az viszont a fenyegető homokhiányból világosan látszik, hogy az emberiség kénytelen megbecsülni a végtelennek tűnő, rendkívül olcsón beszerezhető természeti erőforrásokat is.
